A Smaragd
Drágakő, a berillnek szép zöldszínű, átlátszó nemes fajtája, amelyet a másodrendű drágakövek közé sorolnak. A színeloszlás gyakran egyenetlen. A legkeresettebb a mélyzöld, általában üvegfényű, csak a legfinomabb minőségű darabok átlátszóak.
A régi smaragdokat a Vörös-tenger (Kosseir közelében) Dsebel Sabarath bányái szolgáltatták. A XVI. sz. -ban fedezték fel a perui smaragd bányákat, ahol ma már nem lehet e drágakövet találni; a bécsi császári kincstárban látható több híres perui smaragd dísztárgy.
Uralban a jekaterinoszlávi kerületben a Takovaja-folyó jobbpartján Sztretinszk környékén csillámpalában 1830-ban fedezték fel a smaragdot. Itt 40 cm hosszú és 25 cm vastag kristályokat is találtak, többnyire csak egyes részeik hibátlanok. E bányák újabban jelentőségükből veszítettek. A salzburgi Alpokban a Habachtalban szintén csillámpalában fordul elő, de kristályai aprók és drágakőnek nem alkalmasak.
A smaragdot gyakran homályosítják el zárványok, de ezek nem számítanak hibának, ha nem túl nagy kiterjedésük. A legjelentősebb lelőhelyek Kolumbiában találhatók. Fontos lelőhelyek a Muzo bányák, és Brazíliában is számos lelőhelye van. Ha sok repedéssel van tele, akkor mohos smaragdnak hívják. A hibátlan kövek igen ritkák, a hibák többnyire nem mindjárt mutatkoznak, sokáig viselve foltonként változnak a színei.